Miért nem érdemes magad másokhoz hasonlítani fogyás közben?

A fogyás egyik legrombolóbb szokása az összehasonlítgatás. Sok ember figyeli, mások milyen gyorsan fogynak, mitől lettek látványosan vékonyabbak, milyen étrendet követnek, mennyi idő alatt értek el eredményt. Elsőre ez inspirálónak tűnhet, de nagyon gyakran inkább bizonytalanságot, türelmetlenséget és önbizalomvesztést okoz.

A probléma az, hogy nincs két teljesen egyforma test, élethelyzet és kiindulópont. Más az életkor, más a hormonális háttér, más a napi aktivitás, más az alvásminőség, más az evési szokás és más a stresszterhelés. Emiatt az összehasonlítás gyakran igazságtalan. Olyan, mintha valaki teljesen eltérő feltételek mellett akarná ugyanazt az eredményt várni magától.

A modern fogyási szemlélet egyik alapelve, hogy a folyamat személyes. Nem az a kérdés, más mitől és milyen gyorsan fogyott le, hanem az, hogy nálad mi működik fenntarthatóan. Lehet, hogy valaki gyorsabban indul, de hamar visszaesik. Lehet, hogy a te utad lassabb, viszont stabilabb. A hosszú távú eredményt nem egy rövid összehasonlítás dönti el.

Az összehasonlítás másik veszélye, hogy elviszi a fókuszt a saját fejlődésről. Az ember már nem azt nézi, mennyit javult önmagához képest, hanem azt, hogy másokhoz képest hol tart. Ez állandó elégedetlenséghez vezethet, még akkor is, ha valójában egyébként jó úton halad.

A fogyás során sokkal hasznosabb a saját előző állapothoz viszonyítani magunkat. Jobban eszel, mint korábban? Többet mozogsz? Jobb az energiaszinted? Kevésbé csúszol el hétvégén? Ezek a kérdések valódi fejlődést mutatnak. Sokkal többet érnek, mint az, hogy valaki más testével méred a saját utadat.

A tartós eredményhez önismeret kell, nem verseny. Ha valaki ezt megérti, sokkal nyugodtabban, sokkal stabilabban tud haladni. A fogyás nem arról szól, hogy másnál gyorsabb legyél, hanem arról, hogy a saját testedhez és életedhez képest jobb irányba mozdulj el. Ez az egyetlen összehasonlítás, ami valóban számít.